Táplálkozási tanácsok:

  • Együnk sokféle ételt!
  • Vigyázzunk a testsúlyunkra!
  • Olyan étrendet válasszunk, ami kevés zsiradékot, telített zsírsavakat és koleszterint tartalmaz!
  • Együnk sok zöldséget, gyümölcsöt és gabonaféléket!
  • Cukrot, sót, nátriumot csak mértékkel fogyasszunk!

… és mindezek után mozogjunk sokat!

Forrás: Táltos Iskola

Heidrich Balázs (8. osztály)

Tanulóink így gondolkodnak az egészséges táplálkozásról…

Save0009-kSave0011-kSave0012-kSAM 0670-kSAM 0672-k

SAM 0673-kSAM 0675-kSAM 0678-kSAM 0684-kSAM 0686-k

Piros Klaudia, Kis Linett, Benárik Dávid, Bíró Ádám, Adamecz András, Gellért Benedek (6., 8. osztály)

Csíráztattunk gabonaféléket, zöldségeket…, és nagyon finom volt!

A következő növényekkel kísérleteztünk: bab, borsó, köles, árpa, búza, zab, nyúlszapuka, lucerna, bíborhere, tönkölybúza, réti nyúlhere, retek, vöröshagyma, fokhagyma, brokkoli.

Élettani hatásaikról itt olvashatunk…

Forrás: Táltos IskolaForrás: Táltos Iskola

6. osztály munkái

Íme szorgalmunk eredménye:

Forrás: Táltos Iskola

További képekért kattints ide! >>

Bár a gabona az ember egyik fő tápláléka a gyümölcsök és zöldségek mellett, a civilizációs étrendben háttérbe szorult, főként a burgonya pár száz évvel ezelőtti, széles körű elterjedésének köszönhetően. Ma már kevesen ismerik a hétféle alapgabona mindegyikét, és még kevesebben fogyasztják.
A hét fő gabona: a rizs, az árpa, a köles, a rozs, a zab, a kukorica és a búza, amelyek a világ különböző tájain terjedtek el. A köles délről származik, a rizs keletről, a zab északról, a kukorica pedig nyugatról. A búza, az árpa és a rozs jellegzetesen európai gabonák. A gabonafajták a fűfélék családjába tartoznak, és mindegyiket vad változatukból nemesítették. Hérodotosz úgy tartotta, hogy a gabonát termesztő, gabonát fogyasztó népek általában fejlettebb kultúrával rendelkeznek, mint a húsevő népek.

GABONA NAPJA BOLYGÓJA
rizs hétfő Hold
árpa kedd Mars
köles szerda Merkúr
rozs csütörtök Jupiter
zab péntek Vénusz
kukorica szombat Szaturnusz
búza vasárnap Nap

A népi táplálkozásban egészen a XIX. századig a kása volt a leggyakoribb ételfajta. A durván őrölt gabonafélékből, teljes magból készült kása a modern táplálkozástudomány szerint is egyike a legértékesebb ételeknek. A régi korokban a gabona teljes magját megőrölték, és hetvenkét órán belül felhasználták. A finomított vagy fehér liszt már az élelmiszeripar találmánya. A XIX. század végén jelentek meg a hengermalmok, amelyek hatékonyabban szét tudták választani a búzaszem héját és a búzacsírát a keményítőrésztől. Az előbbit takarmányként az állatoknak adták, a maradék pedig ily módon tovább eltarthatóvá vált anélkül, hogy megavasodott volna. A finomítás miatt vitaminhiányos megbetegedések jelentek meg a lakosság körében. Az 1830-as évekre a B1-vitamin hiánya okozta beriberi, a B2-vitamin hiányra visszavezethető pellagra és a vashiányos vérszegénység is ugrásszerűen megnövekedett. A hántolásnál rengeteg hasznos anyag, többek között a nagyon értékes rostok is elvesznek. A finomítás révén (gondolhatunk itt a fehér cukorra és a fehér lisztre) rosthiányos lesz az étrend, amiből rengeteg betegség származik. A legklasszikusabb a székrekedés, ami önmérgeződést eredményez. A feleslegessé vált anyagok egy része visszajut a szervezetbe, és megterheli azt. A székrekedés hosszú távon vastagbélgyulladást, ez pedig sok esetben az egyik leggyakoribb rákfajta, a vastagbélrák kialakulását okozza. Naponta körülbelül 50 g növényi rost bevitele ajánlott, ennek nagy részét már négy-öt szelet teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér tartalmazza. A búza korparészének rosttartalma 54%, a búzacsíra rosttartalma 33%. A teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér nem csak rostokat tartalmaz, hanem más értékes anyagokat, így például B-vitaminokat is, amelyek a fehér lisztben már nem találhatóak meg. A fehér lisztből készült ételek rendszeres fogyasztásakor a szervezet elvonja ezeket a vitaminokat az idegrendszertől, ennek pedig türelmetlenség, stresszes állapot és idegesség lesz az eredménye.

A gabonák gyógyhatása

GABONA VITAMINOK ÁSVÁNYI ANYAGOK
rizs A-pro, B1, B2, C foszfor, kalcium, kálium, magnézium, vas
árpa B1, B2, B3, c cink, foszfor, magnézium, vas
köles A, B1, B2, C, E fluor, foszfor, kalcium , kálium, magnézium, réz, vas
rozs A, B1, B2, C, E fluor, foszfor, magnézium, vas
zab A, B1, B2, B3, C cink, fluor, foszfor, kalcium, magnézium, réz, vas
kukorica A, B1, B2, B3, E cink, foszfor, kalcium, magnézium, mangán, vas
búza B2, B3, B5, E cink, foszfor, magnézium, vas
hajdina B-komplex, C foszfor, kalcium , kálium, magnézium, réz, vas

Általánosságban elmondható, hogy a gabonák könnyen emészthetőek, és javítják az emésztést. Az árpa- és zabnyák például megnyugtatja az irritált, gyulladt gyomor- és bélnyálkahártyát. Segítenek hajhullás, hajkorpásodás esetén és nyugtatják az idegrendszert. Általában lúgosítják a szervezetet, de különösen igaz ez a kölesre. A köles emellett segít, hogy a bőr finom és sima legyen, illetve kiválóan alkalmas a feltáplálásra böjtök vagy betegségek okozta fogyás után. A zab ideális arányban tartalmazza a nyolc esszenciális aminosavat, és gyorsan felszabaduló energiát ad. A kukorica és a köles gluténmentesek. A rozs, a búza és a tönkölybúza jót tesz a keringésnek.

A gabonák legismertebb felhasználási módja a kenyérsütés, ami régen szent tevékenység volt. A gabonákat többféle formában meg is főzhetjük. Kíméletes eljárás (pl. előre beáztatás) esetén nem veszítik el hasznos tápanyagaikat. A gabonákat hőkezelés után hagyjuk lefedve, mert még ilyenkor is vesznek fel vizet, és megdagadnak.

LISZTEK: a magok őrlése után lehetőleg minél hamarabb használjuk fel (bizonyos süteményekhez szitálással fellazíthatjuk).

DARÁK: nem elég leforrázni, főzés közben folyamatosan keverjük habverővel, és ne feledjük, hogy a nagyobb szemű töretnek hosszabb főzési időre van szüksége.

PELYHEK: folyamatos keverés mellett szárazon hevítsük, amíg jellegzetes illatot nem árasztanak – ez a dextrinálás –, így felfrissülnek az ízek.

EGÉSZ GABONAMAGVAK: áztatással értékes csírákat nyerhetünk belőlük, melyek a lehető legtöbb tápanyagot tartalmazzák, illetve egy éjszakán át történő áztatás után megfőzhetjük őket. Felhasználás előtt a gabonamagvakat (minőségtől függően) érdemes átválogatni, mert néha apró kavicsokat és szennyeződéseket tartalmazhatnak.

A nyúlszapuka kivonata külsőleg és belsőleg egyaránt felhasználható. Gyulladás csökkentő hatású; horzsolás, fekély, kisebb sebek vagy fagyási sérülések esetén hozzájárul a bőr mielőbbi gyógyulásához. Tudományos vizsgálatok azonban ezt nem támasztják alá. Belsőleg alkalmazva élénkíti az anyagcserét. Időnként tavaszi vagy őszi tisztítókúrához ajánlott gyógyteákba is keverik. Enyhén hashajtó hatású, csillapítja a hányingert és a súlyos hányást.

A lucerna

A túlzott cukor és állati fehérje bevitel, élvezeti cikkek mint például a kávé, szénsavas üdítők fogyasztása során kloridok, foszfátok jutnak a szervezetbe. Ezekből savak képződhetnek, melyek, ha nem tudnak távozni a szervezetből, felszaporodhatnak. Ebben az esetben javasolt méregtelenítő kúra elvégzése, melyben kiváló segítséget nyújthat a lucerna. Ez a nálunk állatok takarmányozására használt növény rendkívül erős lúgosító hatással van az emésztőrendszerre, mely napjainkban egyre nagyobb jelentőséggel bír. További egészségre gyakorolt hatása: Erősíti az immunrendszert, lassítja a lépülés folyamatát. Növeli a szellemi, a fizikai életerőt, elősegíti a jobb alvást. Elősegíti a szénhidrátok, a fehérjék, a kalcium és a vas, valamint több nyomelem felszívódását és beépülését a szervezetbe. Magas klorofill tartalma miatt a lucerna kiváló méregtelenítő, dezodoráló, szájszagtalanító hatású. A lucerna komplex tápanyagtartalmának köszönhetően segíthet az immunrendszer erősítésében, a fizikai erő és a teljesítőképesség fokozásában, ezért alkalmas a lábadozás támogatására, továbbá fogyasztása különösen ajánlott a nehéz fizikai és pszichikai megterhelésnek kitett embereknek, valamint a sportolóknak. Az idegrendszerre gyakorolt általánosan pozitív, valamint erőteljes méregtelenítő hatással bír. Az organikusan kötött ásványi anyagok segítenek a szervezet lúgos környezetének fenntartásában, amely szükséges szervezetünk minden sejtjének helyes és optimális működéséhez.

A fekete retek hazánkban is könnyen elérhető zöldségféle, amelynek különleges gyógyhatásait már az ókori Egyiptomban is ismerték, alkalmazták. Csak úgy mint a többi retekfajta, az epeserkentésben jár élen. Emellett a köhögéscsillapításban és görcsoldásban is élen jár. Hatóanyagai között a glikozinolátok, izothiocyanátok, C-vitamin szerepelnek. A keresztesvirágúakra jellemző hogy daganat-megelőző hatást fejt ki, amely a szulphoraphane vegyületnek köszönhető.

A magyarok elixírje a fokhagyma. Immunjavító, roboráló szer, mely a szívet, az érrendszert és vérkeringést karbantartja. Antibiotikus emésztést elősegítő, görcsoldó, nyugtató, gombaölő, és méregtelenítő szer. De rák ellenes hatása is ismert. Az este elfogyasztott egy-két gerezd fokhagyma a jó és mély alvás biztosítása mellett, gyógyító és sejtfiatalító hatást fejt ki. Akinek a gyomra túl érzékeny, kapszula formájában ajánlott szednie. A fokhagyma, mint ízesítő szer is megállja a helyét, bátran használjuk húsok, saláták, tészták fűszerezéséhez. Hatóereje az allicin nevű kéntartalmú vegyület, melynek bomlásakor keletkező szulfénsav az, ami olyan erős antibiotikus, antioxidáns és gombaellenes hatású. Az allicin csak akkor tud hatni, ha felszabadul és akkor szabadul fel ha a fokhagymát nem késsel daraboljuk, hanem szétzúzzuk. Tartalmaz még C-vitamint és B-vitaminokat, káliumot, flavonoidokat, valamint igen aktív kéntartalmú vegyületeket. A fokhagyma gyógyhatása Fertőző betegségek, candidagomba, herpeszvírus, bélférgek, bélbaktériumok ellen kiváló. Sikerrel alkalmazható az immunrendszer védelmében, magas vérnyomás lecsillapítására, az erek tisztítására (meszesedés és szívbetegségek megakadályozására), bélférgek ellen, hasmenésre, köhögésre, gombás betegségek kiűzésére, a fizikailag és idegileg legyengült szervezet erősítésére.

Az egyik legfontosabb zöldség-félénk a vöröshagyma, amelyet szinte mindennap használunk, legyen az bármely étel, leves, tészta-, vagy húsétel. A hagyomány abból alakult ki, hogy hagyma mindig minden mennyiségben volt a háznál, a legszegényebbnél is. És minél szegényebb volt a család, annál egészségesebbek voltak a gyerekek, amit részben a sok (nyers)hagyma fogyasztásnak köszönhettek.
A vöröshagyma különösen nyersen nagyon tápláló. Sok benne az ásványi só, és többek között még E vitamint is tartalmaz. A vöröshagyma tartalmaz rutént, is, ami hat a kapilláris vérerek munkájára, erősíti a véredények falait. A koleszterin lerakódás már a kezdeti fázisban legérzékenyebben a veséket és az agy kapilláris vérereit zárja el. A veseműködés csökkenése, ha nem is vesszük észre, már korán, akár a harmincas, negyvenes évek előtt megkezdődhet. Javíthatunk az állapoton, ha rutén tartalmú élelmiszert fogyasztunk, így a vöröshagymát.

A brokkoli magas tápanyagtartalmáról is ismert, például A, B, C vitamin, kalcium, magnézium, kálium, rostok és folsav, és széles körben elfogadott rákellenes hatása a diéta részeként fogyasztva. Csökkenti azokat a gyulladásokat is, melyek a rákot megelőző kinövéseket teljes értékű rákos daganatokká alakíthatná. A szulforafán a tumorelnyomó fehérjék termelődését is ösztönzi.

 

Beültettem kis kertemet....

Március utolsó, igen szeles, de nem csapadékos napján fűszerkertünk beültetéséhez kezdtünk. Valamennyien ásót, kapát, gereblyét ragadtunk, és helyet találtunk növényeinknek.

Rozmaring, kakukkfű, oregánó,borsmenta,citromfű, szurokfű, különböző hagymafélék, petrezselyem, borsikafű és még jó néhány fűszernövény került a földbe. Ezen kívül bársonyvirággal, kamillával, földieperrel is színesítettük kis területünket.

Reméljük, hogy majd a sok- sok napsütés és csapadék gyönyörű "paradicsommá" változtatja ültetvényünket.

Csukás Andrea

Forrás: Táltos Iskola

További képekért kattints ide! >>