Egyik este már otthon voltunk s a TV híradó szörnyűségeit néztük. Azt vettem észtre, hogy egy versikét mondogatok magamban:

 Ülök és gondolkodom, mi lenne,
Ha varázsló lennék?
Sok jót cselekedhetnék!
Mosolyt és jó kedvet varázsolhatnék!
A szívekbe sok szeretet lehetne!
A világ így szép és kerek lenne!

Jaj! Mi történt? Mi van velem? Mi van a kezemben? Hisz ez egy varázspáca! Nahát! Ez az épület a Kék Mecset! Akkor bizonyára Törökországban vagyok! Ott a sarkon ül egy kisfiú és sír.
- Szervusz, kisfiú! Hogy hívnak? Miért sírsz?
- Ibrahim vagyok, s nagyon szomorú, mert a földrengésnél összeomlott a házunk és nem találjuk a testvérkém, Leilát.
Nekem nagyot dobbant a szívem, mert értem a szavát. Akkor talán varázslat történt és én segíteni tudok!
- Gyere Ibrahim! Fogd meg a kezem és bízz bennem, megtaláljuk a húgodat!
Belenéztem a szemébe, megsuhintottam varázspálcámat. Csoda, csoda történt!! Eltűnt a porig rombolódott épületek sokasága. Virágzó fák, jövő-menő emberek, s egy kisfiú és egy kislány vidám nevetése melengette szívemet!
Hopp, mi történik már megint? Forog velem a világ! Nézzük hát! Amerre csak a szem ellát, rizsföldeket látok! Akkor talán Vietnámban vagyok?
Töprengésemet egy fiatal nő közeledése szakítja meg. Vállain vizes edényt egyensúlyoz. Arcát félig eltakarja kalapja, de így is látom, hogy patakzik a könnye.
Megáll, rám néz, csodálkozik és már kérdez is.
- Mit keresel itt, te szőke kislány? Talán az égből pottyantál ide? Itt csak a rizsföldek párája csapódik fel, s bánat kíséri utamat. May Lin, a kislányom nagyon beteg és nem tudok segíteni rajta.
Megfogom a kezét, szemébe nézek, már suhintok is a varázspálcámmal. Hopp, csoda történik! May Lin arcocskája már nem láztól rózsás! Csacsogva, boldogan öleli át anyukáját.
Megint forog, kavarog a világ! Időm sincs szétnézni, csak suhintok a varázspálcámmal, s nem robban bomba, nem történik rossz és nincs fájdalom.
Kinyitom a szemem, látom, itthon vagyok újra. Hallgatom anyukám és apukám meleg, kedvese szavait. Álmodtam vagy igaz volt?
Igen, talán igaz is lehetne! Ezért kérek mindenkit- apró gyereket, felnőttet, időset, a világ minden lakóját- mondjuk el együtt a versemet!

 Ülök és gondolkodom, mi lenne,
Ha varázsló lennék?
Sok jót cselekedhetnék!
Mosolyt és jó kedvet varázsolhatnék!
A szívekbe sok szeretet lehetne!
A világ így szép és kerek lenne!


Kövesdi Izabella
a Táltos Tehetséggondozó Általános Iskola,  Gimnázium, Szakképző Iskola és Alapfokú  Művészetoktatási Intézmény Szeged tanulója

TÁLTOS ISKOLA SZEGED - A DÉL-ALFÖLDI MAGÁNISKOLA